Máré-Vára

Máré-vár I.: Magyaregregytől délre, a Máré-várban lakott Máré vitéz fjú szép feleségével. A közeli Miklós-várban, Szentlászlón innen pedig testvére, a nőtlen Miklós vitéz. Márét a király hadba szólította. Elbúcsúzott feleségétől, akit arra kért, hogy várjon rá hűségesen. Múltak az évek, s Máré nem jött haza. Felesége már elsiratta, halottnak hitte, és szívesen látta a szomszéd vár urát, aki egyre gyakrabban járt át a bánatos asszonyhoz. Máré-vár asszonya már nem törődött urának tett ígéretével. Addig-addig, míg az asszonynak és Miklósnak szép lányuk született. A kis­lányból már majdnem nagylány lett, mikor Máré mégis haza­térhetett. Megtudta, hogy felesége hűtlen lett hozzá. Mindkét várat megostromolta, ágyúval halomra lövette. Ott pusztult el az asszony Miklós vitézzel együtt. Lányuk életben maradt, de az anyja megátkozta. Az átokkal sújtott leány a hegy megköze­líthetetlen barlangjában rejtőzik és várja szabadulását. Minden 77. évben piros pünkösd hajnalán kiszabadul, a Máré-völgyi pa­takban fürdik és fésüli hosszú haját. Az a vadász válthatja meg az átoktól, aki ilyenkor arra jár és megcsókol egy medvét, egy kígyót meg egy varangyos békát. Eddig még nem akadt ilyen vadász. Az elvarázsolt leányt tovább őrzi az ott álló há­rom kőkatona.